Amikor gyermekünk először ejti ki a száján, hogy szeretne egy kutyát, macskát, hörcsögöt, kisegeret, stb. (és még örülhetünk, ha nem vízilovat vagy zsiráfot szeretne elhelyezni lakótelepi lakásunk kicsiny kis gyermekszobájában), szinte senkinek nem az jut először eszébe, hogy annak az állatnak milyen "szaga", bocsánat, illata van.
Hanem olyan fennkölt gondolatok, miszerint elég nagy-e már gyermekünk a felelős állattartáshoz vagy esetleg az első napok öröme után ránk marad az állatka etetése, almozása. Elfér-e egyáltalán a terrárium, akvárium, nyúlketrec (saját példa) az egyébként is mindenféle élethű utánzatokkal teli gyerekszobában? Meg egyáltalán, ha gyermekünk burundukot szeretne, akkor biztos, hogy azt kell megvásárolnunk vagy esetleg vannak még más lehetőségeink?
Ez a kis szépség a fent említett burunduk alias csíkos mókus. Nagy kedvencem ez a bájos kis tünemény, de kisgyermekek kedvencének nem igen ajánlható (erről később még szó lesz).
Én azon elvetemült anyák közé tartozom, akiknek a szaglószerve nagyon érzékeny, ebből következően a kisállattartás kapcsán nekem egyedül a szagok voltak fontosak: képes leszek-e egyáltalán elviselni bármilyen állat szagát a lakásban, sőt a gyerekeim szobájában?
Arra a következtetésre jutottam, ha nagyon aranyos állatkáról van szó, akkor biztosan a szaga már fel sem fog tűnni. Hát nem így lett. Megláttunk egy gyönyörűséges mókuskát az általunk kiszemelt állatkereskedés egyik ketrecében ... rögtön beleszerettem(tünk), aztán közelebb mentünk (mármint én az orrommal). Onnantól nem volt kétséges számomra: a mókuska nagyon édes, aranyos, de szó sem lehet róla. A lányaimmal is próbáltam megértetni, hogy nem éppen macis öblítő illata van a kicsikének. Szerencsémre ők is eléggé faksznisak orrügyileg, úgyhogy mókuska maradt az állatkereskedésben, mi pedig szellőztetésképpen elmentünk fagyizni. De azért a történetnek lesz folytatása.
Komolyra fordítva a szót: tényleg fel kell készülni kisállat vásárlása előtt, hogy némelyik állatkának bizony erős szaga lehet. Ez rendszeres takarítással, szakszóval almozással a legtöbb esetben megelőzhető, illetve elkerülhető, ám vannak olyan állatok, akiknél ennek ellenére is szinte folyamatosan érezhető a bűz.
Ha állatbarát vénával áldott meg bennünket a sors, lehet, nekünk fel sem tűnik az a bizonyos szag, de mivel a legtöbb gyermekes család több tagból áll, ezért rájuk is figyelemmel kell lennünk, különösen ott, ahol esetleg a nagyszülőkkel élünk együtt. Ahogy a munkahelyeken is az egyik legzavaróbb problémaként szokták emlegetni a különböző szagok (ételszag, erős parfüm, stb.) felbukkanását, otthon is komoly családi viharokra számíthatunk, ha állatvásárlási döntésünkbe nem vonjuk be családunk minden tagját.
Tehát a legelső jó tanács kisállat vásárlás előtt: Menjünk szaglászni az állatkereskedésbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése