Ez egy érdekes kérdés, mégpedig egy olyan érdekes kérdés, amire- tapasztalatom szerint - nem igazán lehet felkészülni, mert valahogy soha nem akkor hangzik el az a bizonyos kérés, amikor számíthatnánk rá, hanem egy teljesen ártatlan és ezzel együtt váratlan helyzetben. A szülők nagy része pedig vérmérséklete szerint válaszol rá.
Van aki kapásból elutasítja a kisállattartásnak még a gondolatát is, van aki először megrémül, aztán barátkozni próbál a gondolattal, hogy esetleg még "valaki" beköltözzön a lakásba, aztán vannak azok a bátor és tapasztalt szülők, akik már eleve úgy nőttek fel, hogy kisállat volt a közelükben és ebből következően természetesnek fogadják el gyermekük ilyen irányú igényét. Ők azok, akik semmi megvetendőt nem találnak abban, ha a lakásban mindenféle szagok terjengenek, nem jelent problémát, hogy reggelente nemcsak a gyerek kakaóját készítik el félálomban, hanem a kis házi kedvenc harapnivalójáról is gondoskodnak. Bár természetesen az a legjobb megoldás, ha a gyermek már elég nagy ahhoz, hogy egyedül ellássa a kisállatot.
Mielőtt megvásárolnánk a kisállatot, érdemes többféle oldalról is körüljárni a témát; ehhez szeretnék a következő bejegyzésben segítséget adni.
Mielőtt megvásárolnánk a kisállatot, érdemes többféle oldalról is körüljárni a témát; ehhez szeretnék a következő bejegyzésben segítséget adni.
